A kisdedóvóképző intézettől az óvóképző főiskolákig

Az óvodapedagógus-képzés főbb állomásai a kezdetektől napjainkig

 

Részlet az ÓvodaVezetési Ismeretek kiadvány júniusi, 100. kötetéből.

 

Dr. Golyán Szilvia

adjunktus

Eötvös Loránd Tudományegyetem, Tanító- és Óvóképző Kar, Neveléstudományi Tanszék

 

Összegző gondolatok

 Az óvodapedagógus-képzés több szempontból is sajátosnak tekinthető. A képzés a kezdetektől dominánsan gyakorlatorientált jellege mellett az értelmiségi- és a szakemberképzést ötvözve készíti fel a jelölteket a 3–6 éves korosztály intézményes nevelésére.

A gyakorlati képzés hol kevésbé, hol nagyobb hangsúllyal volt jelen a történelem folyamán, annak megújítását több tényező tette szükségessé. Alapvetően maga az óvodai nevelés változása indokolta a folyamatos módosításokat, másrészt a képzéssel összefüggő sajátosságok (a képzés időtartama, struktúrája, tartalma; a gyakorlóintézmény feltételrendszere; hallgatói létszámok) befolyásolták az óvodapedagógus-jelöltek gyakorlati képzését.

 

Az idők során a hazai óvodai neveléssel összefüggésben is felvetődött számos szakmai kérdés, melyek közül csupán néhányat emelnék ki. Azokra a problémákra helyezem a hangsúlyt, melyek az óvodapedagógus-képzés szempontjából vélhetően meghatározónak tekinthetők, s ma is megválaszolásra várnak:

 

  • Ha az óvodapedagógia elméletének és gyakorlatának kapcsolatát vizsgáljuk, vajon milyen viszonyban vannak ezek egymással?
  • Milyen mértékben tárja fel az elmélet a régiók (települések) közötti különbségeket, s vajon az elméletnek az óvodai gyakorlat elemzésére irányuló megismerő törekvése mennyire képes bemutatni ezeket az eltéréseket az óvodapedagógus-képzésben?
  • Az óvodai nevelés tartalmi problémáit tekintve mennyiben épülnek az egyes kezdeményezések, tevékenységek, foglalkozások a gyermekek élményeire és ismereteire? Hogyan valósul meg a tevékenységi formák komplexitása, s emellett hogyan tudunk tekintettel lenni a tevékenységi formák fejlődésére?
  • A koragyermekkor egységes nevelési koncepciójából kiindulva az óvodának mennyire kell figyelembe vennie az iskola konkrét igényeit?
  • Az óvoda sok mindent nem végezhet el a család helyett, de vajon hogyan alkalmazkodhatna jobban a változó körülményekhez?
  • A megváltozott otthoni körülmények hatására növekvő együttes tevékenység iránti igényt vajon hogyan tudják megoldani a saját csoportjukban lévő óvodapedagógusok?

Bizonyára számos további kérdés is felmerül, melyek mind-mind válaszra várnak. A megoldások keresése és a minőségi óvodai nevelés biztosítása érdekében a feltárt tudományos törvényszerűségekhez kellene igazítani az óvodai nevelés gyakorlatát, ehhez rendelve a személyi és tárgyi feltételeket egyaránt.

Az óvodai gyakorlat visszajelzéseire figyelve kellene a tudományos vizsgálódások fókuszába helyezni akut és aktuális problémákat, majd elemző és innovatív módon beépíteni azokat az óvodapedagógusok képzésébe.

 

A teljes írást az ÓvodaVezetési Ismeretek júniusi, 100. kötetében olvashatják.