Korán reggel, álmos szemmel felkelek.
Hálóingben, kis papucsban kimegyek.
Hívogat a zöld pázsitos tarka rét.
Csodálatos, mély kék színű ma az ég.
Langyos kis szél, felborzolja hajamat,
Cirógatja, csókolgatja talpamat.
Kíváncsian bekukkant az ing alá
Szeret engem, mintha csak ezt mondaná.
Majd hirtelen fogja magát, elszalad.
Máris kint a bokrok aljában matat.
Felrázza az összeszáradt levelet
Meglebbenti, felemeli, sepreget.
Pörög, forog táncba, lendül és leszáll
Fut tovább a kicsi szellő, meg nem áll.
Amerre jár, felderíti a napot,
Fuss utána! Utolérni nem tudod!
Forrás: Gyerek Virtus
