A báb-, illetve szerepjátékok során a gyerekek a szerephelyzetben megtanulnak dönteni, problémát megoldani, társakhoz igazodni, alá-fölérendeltségi viszonyt elviselni. Ezen kívül a bábozás bővíti szókincsüket, beszédfegyelemre szoktat, tartóssá teszi a figyelmet, közösségi együttműködésre tesz képessé, emlékezetet fejleszt.
A bábok elkészítése rendezi a gyerekek finommotorikáját, mozgatásuk a nagymozgásokat is koordinálja.
A gyerekek játéka pedig nekünk is visszajelzésként szolgál. Meg tudjuk ítélni a mozgásfejlettségüket, találékonyságukat, megfigyelőképességüket, figyelmük tartósságát, személyiségjegyeiket, beszédfejlettségüket, gondolkodási szintjüket.
Amikor pedig a gyerekek bábjátékát irányítjuk, akkor a mi szerepünk az ötletadás, segítségnyújtás, a mese cselekményének felidézése, szituációkban párbeszédek gyakorlása, s nem a mese szövegének mechanikus bemagoltatása. Inkább játsszák el az adott szituációkat, ahogy ők mondják, teljes átéléssel, saját szavaikkal, mert csak akkor lesz igazán általuk életre keltve a „holt anyag”, vagyis a saját világuk által megalkotott báb. Nagyon fontos a kollektív, alkotó munka, az együttgondolkodás.
Válasszuk ki velük együtt a kedvenc meséjüket. Beszélgessünk a történetről, a szereplők jelleméről, s csak utána kezdjük el megtervezni a figurákat.
Ha a figurák is elkészültek, akkor jöhet az élvezetes együttjátszás, melynek során beépül személyiségükbe mindaz, amit az alkotási folyamat során átéltek, megtapasztaltak.
A báb elsősorban a látvány világa, hiszen a bábok már első megjelenésükkel önmagukat jellemzik, karaktert kapnak. Külső megjelenésükkel jelölik társadalmi hovatartozásukat (szegény család, királyi udvar). A ruhájukkal pedig a földrajzi helyet (ország, tájegység) és a kort is meghatározzák (például Mátyás király kora). Ezért nagyon fontos, hogy milyen bábot tervezünk.
A következőkben bemutatandó néhány technikával szeretnék ötletet adni, hogyan készíthetünk bábokat az óvodában.
Zacskóbábok elkészítése
A zacskót használhatjuk úgy is, mint tenyérbábot. Bedugva a kezünket a zacskóba, már kész is a báb alapja. Erre a kicsikkel zsírkrétával megrajzolhatjuk, vagy festhetjük az eltervezett figurát.
A nagyobbakkal már színes papírból először megrajzolhatjuk, s utána kivághatjuk a figura ruháját, arcát, haját, hozzá való kiegészítőket (korona, különböző díszítések), és ráragaszthatjuk a zacskóra. Ha elkészült a kívánt szereplő, hozzákezdhetünk a mese, vagy szituációs játék előadásához, melyeket ők találhatnak ki.
A zacskóbábok másfajta elkészítése még jobban segíti a vizuális kultúrájuk fejlesztését. Ehhez vágjunk ki népművészeti motívumokat (tulipán,virág,szív,levelek,indák) és ezekből próbáljunk figurát alkotni. Ehhez már szükség van a belelátás képességére. A kicsiknek először még meg kell mutatnunk, hogy ez az elem pont olyan, mintha egy pl:kéz,arc….volna. A nagyobbak kitalálhatják, hogy melyik elemből lehetne pl:szoknyát, csizmát, stb. csinálni. Aztán, ha ráéreztek erre, akkor képesek lesznek saját maguk is ilyet tervezni.
Mivel a mintáknak szimmetrikusaknak kell lenni, ehhez először félbe kell hajtani a papírt, és csak a minta felét kell rárajzolni a hajtásvonalhoz.
Így félbehajtva kell kivágni a mintát. Ezt az ügyesebbek szívesen elvégzik. A minta elemeit addig kell rakosgatni, cserélgetni, míg ki nem alakul a kívánt figura belőle. Ez után fel lehet ragasztani a zacskóra.
Nagyon szeretik az ilyen játékokat, mivel megmozgatja képzeletüket. Ugyanaz a motívum lehet pl:sárkány, tűz,bokor,stb. attól függ, ki mit lát bele.
Ez a technika felhasználható népmesékhez, dalosjáték és mondókafüzérhez.
Fonalbábok elkészítése
Vágjunk ki egy 20 cm hosszú, 10 cm széles kemény kartonlapot. Erre tekerjük fel a fonalat jó vastagon tetszés szerint.
Majd húzzuk ki a kartont belőle. Az egyik végével szorosan kössük össze a feltekert fonalat. Alatta újból kössük többszörösen körül a fonalköteget. Ez lesz a feje. A másik végénél vágjuk el ollóval a fonalat. A törzsét többféle módon készíthetjük:1.simán elkötjük, 2.befonjuk.
A nyak alatti fonalköteget 4 egyforma vastag részre osztjuk. A két szélsőből lesznek a karok, a két középsőből a lábak. Mindegyiket 3 egyenlő részre választva az ismert háromeres fonással befonjuk. A végeiket összekötjük. A karoknak az alsó egyharmadát levágjuk, mert a kar rövidebb. Ha fiú figurát szeretnénk készíteni, akkor ehhez az alaphoz készíthetünk akár palástot, akár nadrágot, úgy, hogy más színű fonalból egy derékra kötött madzagra kettős hurkolással kb. 10cm darabokat illesztünk, annyit, amennyi a derékon körbe elfér. Majd végül a bokánál elkötjük. A palástot is egy madzagra kettős hurkolással más színű fonalból készítjük, s a nyakhoz kötjük.
Ha a palástot rövidebbre vesszük és a deréknál elkötjük, akkor mellény lehet belőle. Ha az ujját nem fonjuk be, hanem 2-3 helyen a végét elkötjük, akkor buggyos ujjú inget kapunk. Mind színben, mind formában kedvük szerint variálhatjuk.
(Forrás: Óvónők Kincsestára)
[product id=”348″]
