A gyerekek kíváncsiak, minden érdekli őket. Ez sokszor veszélyes helyzetekbe is sodorhatja őket. Ha tudják mikor, hol és mire kell vigyázni sokkal kevesebb baj történhet.

Az alábbi játékos feladatokkal az otthoni veszélyhelyzetek témakörét járhatjuk körbe.

Gyűjtőmunka a szülők bevonásával: veszélyes anyagok (kiállítás)

Mi van a zsákban? Játékos leltárkészítés, csoportosítás: veszélyes anyagok, mérgek, gyógyszerek, édességek, bogyók, tabletták

Egy gyerek benyúl a zsákba, és jelzőkkel írja le, amit megfog. Vagy a milyen?, vagy a mire használjuk? kérdésre válaszol. Aki kitalálja, mit vett ki a zsákból, az válaszolhat az alábbi kérdésekre
is:
– Hol tartják ezeket az anyagokat?
– Kik használják ezeket és mire?

Egyéb veszélyforrások: áram, tűz, gáz… – használatukhoz kérjék felnőtt segítségét, felügyeletét!
Égő házak képe: Mi történt előtte? Mi történt utána? (megbeszélés 2 csoportban)

Közmondások, találós kérdések:
– Eszik-eszik, jól nem lakik. (tűz)
– Piros fejű, karcsú testű, fejét falhoz verik. (gyufa)
– Se keze, se lába, mégis felmegy a padlásra. (füst)

gyerek tuzhellyel

Sziréna papírból (jelzés hangokkal)
Figyelemfelkeltő, zajcsináló eszköz. Kétféle könnyen elkészíthető sziréna van használatban gyerekek körében:
a) Az egyiket kb. 15 cm hosszú, 5 cm széles papírcsíkból lehet elkészíteni. Lehet selyempapír, újságpapír, írópapír – a vastagabb fajták már nem alkalmasak.

Összehajtjuk hosszában a papírcsíkot, és a meghajlított végéből egy húszfilléres nagyságú kerek lyukat tépünk. A szalagot most a mutató- és középsõ ujjunk közé fogjuk úgy, hogy a két szabad vége essen a tenyerünk felé. A két szabad végét széthajtjuk, a kezünket a szánkhoz emeljük, és belefújunk
erősen a papír nyílásába. A fújás megrezegteti a papírt, s aszerint, hogy milyen erõsen fújunk, a hang magassága is változik, akárcsak az igazi szirénáé.

b) A másikfajtának celofán az anyaga. Vágjunk le vékony celofánból 1-2 cmszéles, 15 cm hosszú csíkot. A csík két végét feszesre húzzuk a kezünkkel, közepét pedig a két ajkunk közé illesztjük. Belefújva, nem kellemes hangot kapunk, amely a csík feszessége szerint élesebb vagy hörgésszerû, mély.

 

Valódi történet: A tűzoltó kutyák (előtte ötletbörze)
Miért a kutya az ember legjobb barátja?
Gyakran megtörténik, hogy amikor a városokban tűz üt ki, gyermekek maradnak a házakban, s nem lehet őket kihozni onnan, mert rémületükben elrejtőznek és hallgatnak, és a füsttől nem lehet
meglátni őket. Londonban kutyákat tanítanak be a megmentésükre. Ezek a kutyák együtt laknak a tûzoltókkal, s amikor egy ház kigyúl, a tűzoltók beküldik őket, hogy hozzák ki a gyermekeket.
Egy ilyen betanított kutya Londonban tizenkét gyermeket mentett meg egymagában. Ezt a kutyát Bobnak hívták. Egyszer kigyúlt egy ház, s amikor a tűzoltók odakéredzkedtek, egy asszony futott hozzájuk. Jajveszékelt, és azt mondta, hogy egy kétesztendős kislánya maradt a házban. A tűzoltók beküldték Bobot. Bob felszaladt a lépcsőn, és eltűnt a füstben. Öt perc múlva kifutott a házból, s kihozta a kislányt, a fogával fogta ingecskéjét. Az anya odarohant a gyermekhez és sírt örömében,
hogy kislánya megmenekült a haláltól. A tűzoltók megsimogatták a kutyát, s megvizsgálták, nem pörkölődött-e meg, de Bob vissza akart futni a házba. A tűzoltók azt hitték, hogy odabenn még van valaki élõ, s engedték. A kutya beszaladt, csakhamar visszafutott, s hozott valamit a foga között.
Amikor az emberek megnézték, hogy mit hoz, valamennyien elkezdtek nevetni: egy játékbabát hozott a szájában.

 

Játék: tűzoltás (csoportverseny)
Két vagy három tűzoltócsapatot alakítottunk. Kiolvasunk egy főcsővezetőt, aki majd ellenőrzi a játékot. Minden csapatnak kell három vödör, jó, ha kis műanyag játék vödröt tudunk szerezni.És víz is kell!
Minden csapat húz egy indulóvonalat egymás mellett, kis távolságra egymástól. A főcsővezető először lelép tíz lépést, oda minden csapat árkot csinál, mégpedig egy méter széleset. Kirakjuk ággal. Aztán tízet továbblép, oda kis kört rajzolunk. Még tovább tízet, oda hidat rajzolunk, vagy kirakjuk ágakkal úgy,
hogy a híd tíz-tizenöt centi széles legyen, éppen elférjen a fél lábunk. Továbblép tízet, s oda ismét kis kört rajzol minden csapat.Kész a pálya.

A csapatok felállnak: az egyik játékos előremegy egy üres vödörrel a pálya végén húzott kis körbe. A többiek az indulóvonal mögé sorakoznak. Minden csapat egyik vödrét színültig megtöltjük
vízzel, a főcsővezető ellenőrzi. A teli vödörrel az egyik játékos a vonalra áll. Mögé a következő, az üres vödörrel. A főcsővezető számol: „egy, kettő, három, tűz van!”

Erre a teli vödrű játékosok óvatosan elindulnak, hogy ki ne loccsanjon a víz, az árkot átugorják, továbbfutnak az első körig, beleteszik a fél lábukat, és körbebicegik, aztán átmennek a hídon
egymás mögé tett lábbal, s futnak az utolsó körig. Ott átöntik a vizet az ott álló játékos vödrébe, s az üres vödörrel beállnak a körbe. A játékos visszaindul a teli vödörrel, s ugyanígy teszi meg az utat. (A hídon egymás mögé tett lábbal, a körben fél lábbal, az árkot átugorva.)  Az indulóvonalnál ő is átönti a vizet a
következő játékosnak, s az üres vödröt továbbadja.

A teli vödrű elindul, a legutolsó körben átönti a vizet, s beáll a körbe. Így váltunk, míg újra az a játékos nem kerül a legutolsó körbe, aki először benne állt. (Az indulóvonalhoz érkezéskor egymás mögé állnak a játékosok.)

A főcsővezető figyeli, hogy minden játékos futott-e. Az a csapat nyeri a tűzoltást, amelyik hamarabb végez. De meg kell nézni, hogy maradt-e vizük. Ha fél vödör víznél többet ellötyögtettek,
akkor egy fokkal visszalép a csapat! (A főcsővezető méri a vizet, pohárral vagy befőttesüveggel: hány pohárral fér bele egy vödörbe, és mennyi maradt?) Vagyis ha sokat kilötyögtetünk, a második helyezett lesz az első, ha megvan a vize.

(Forrás: Óvónők kincsestára)

[product id=348]