Vendégek a hajban – A kisgyermekközösségekben előforduló fejtetvességről és kezelési lehetőségeiről

A fejtetűről

A Pediculus Capitis Humanus, vagyis fejtetű élősködő rovar, tápláléka az emberi vér. Kizárólag emberen él tehát, konkrétan a hajban, a hajszálak tövében. Igazán a 30–33 °C-os hőmérsékletet kedveli. A fejbőrből napi 6–12 alkalommal szív vért, az éhezést rosszul tűri, szobahőmérsékleten, táplálék nélkül néhány nap alatt el is pusztul.

Maga a fejtetű egy kb. 2,5–4,5 mm hosszú, 1 mm széles, ovális alakú rovar. A hím valamivel kisebb, a nőstény nagyobb. Szürkének mondott színű, bár tekintettel arra, hogy kültakarója és emésztőrendszere áttetsző, ez a legritkább esetben igaz. „Éhes” állapotában ugyanis a haj színéhez igazodik, frissen jóllakva a potroha pirosas színű, később pedig az emésztett/alvadt vér miatt inkább feketés.

 

Szaporodása

A kifejlett nőstény fejtetű naponta 3-4 petét, más néven serkét rak le a hajszálak fejbőrtől számított első 6 mm-es szakaszára. Ez az adott egyed élete során kb. 150 (40–200) serkét jelent. Ezek a peték különlegesen erős, rendkívül ellenálló, cementszerű anyaggal rögzülnek a hajszálhoz. 5–8 nap múltán a serkékből a burok megbomlásával kikelnek a lárvák, melyek fejlődése 3 stádiumon keresztül zajlik. Az utolsó vedlést követően, nagyjából 7–12 nap múlva jelenik meg a szaporodóképes, ivarérett imágó, amely 1–5 nappal később már képes petéket lerakni. Vagyis az első hónap végére egy nőstény ugyan „csak” 150 utódot hoz létre, de ez a szám a második hónap végére akár több ezer is lehet. Mindeközben a serke héja továbbra is a hajon marad, annak növekedésével egyre távolabb kerül a fejbőrtől.

 

Panaszok, tünetek

Mint ahogyan a bevezetőben már szóba került, a fejtetvesség fertőző betegséget elsődlegesen nem terjeszt. Ezzel együtt azonban igen kellemetlen tünetekkel jár, melynek okai a következők.

A fejtetű táplálkozása, a vérszívás során a fejbőrbe a nyálmirigye által véralvadásgátló, értágító és viszketést kiváltó anyagokat juttat be. Ennek következtében helyileg bőrizgalom, duzzanat, gyulladás alakul ki. Mivel a bejuttatott anyag testidegen fehérje, fokozott túlérzékenység is előfordulhat. Egyéni tolerancia függvénye, hogy milyen mértékű viszketésben nyilvánul ez meg. Természetesen befolyásoló tényező a tetvek száma is.

Az erős viszketés következtében a fertőzött egyén vakaródzik, mellyel felsebzi a fejbőrét, amely pici sérülésen keresztül másodlagos fertőzések alakulhatnak ki, sebgennyezés jön létre, ez gyulladással, esetenként nyaki nyirokcsomó-duzzanattal is járhat. Ilyen esetben már jelentős mértékben romlik a komfortérzet, akár az éjszakai vagy délutáni pihentető alvást is tönkreteheti. Ismételt fertőzés, azaz újabb csípés alkalmával ráadásul jellemzően előbb el is kezdődik a viszketés.

Kezelése

Az élő fejtetű irtása

A bogár életmódját megismerve látható, hogy elsősorban a hajas fejbőrben fordul elő, élettere ott van, ahol emberi vért szívhat. A kezelés során tehát elsődlegesen a hajból kell valamilyen tetűirtó szerrel kiirtani. A gyógyszertárakban beszerezhető tetűirtó hajszeszek kémiai úton igyekeznek elölni a bogarat, továbbá ugyanott kaphatóak fizikai behatáson alapuló készítmények is, melyek lényege pedig, hogy a fejtetűt körülvéve belefullasztják azt az olajba/viaszba (attól függően, hogy melyik szerről van szó). Bármelyiket is választja a szülő, a lényeg a megfelelő, előírás szerinti pontos alkalmazás!

Fontos!
A sikertelenségek oka ugyanis legtöbbször oda vezethető vissza, hogy nem az utasításnak megfelelően, nem kellő ideig, nem elég alaposan bedörzsölve, nem a fejbőr minden részét érintve történt a kezelés.

Természetesen lehet arról szó, hogy a felfedezett mozgó bogarat valaki körömmel lehúzza a gyermek hajáról. Adott fejtetűre vonatkozóan ez bizonyulhat jó megoldásnak, azonban a hajszálak között (gyors mozgásának és hajhoz illeszkedő színének is köszönhetően) rendszerint még számos példány húzódik meg észrevétlenül, melyekről a szülő csak a tetűirtó szer hajból való kimosása során, a fürdőkádban előbukkanva szerez többnyire tudomást.

Gondolni kell még azokra a használati tárgyakra is, amelyekben átmenetileg mégis megbújhat a fejtetű. Ilyenek gyermekek között a sapkák, a párnahuzatok, ágynemű, esetleg a törölköző (közösségben pl. ha uszodába is mennek). Ezekből a bogár elsősorban a magas hőmérséklet (kifőzés, vasalás) segítségével távolítható el. A fésűt, hajkefét pedig amennyiben lehetséges, forró vízbe kell tenni. Óvodákban az ágyak, illetve otthoni környezetben is a bútorok ilyen módon nem „kezelhetők”. Ezekben az esetekben szóba jöhet esetleg olyan rovarölő, mint a Bio Kill permet vagy a Coopex-B porozószer alkalmazás szerinti használata.

 

A serkék eltávolítása

A siker kulcsa az esetek döntő többségében a serkékkel való küzdelemben rejlik! A mozgó rovar elölése, hajból való kimosása és kifésülése egyértelműbb, a serkékkel való bíbelődésre sokan nem fordítanak kellő energiát. Pedig ismert, hogy erős, cementszerű anyaggal rögzíti magát a hajszálhoz, és belőle bizony ki fog kelni a fejtetű. A gyógyszertárakban kapható tetűirtó készítmények elméletileg képesek a serkék elölésére is. A gyakorlatban azonban látszik, hogy ezek alkalmazása önmagában nem elegendő. A hatékonyságot nem kétségbe vonva azonban még a legkörültekintőbb használat mellett is előfordulhat, hogy 1-2 serkét mégsem ér a szer, talán ez lehet a magyarázat.

A legbiztosabb megoldás ezért az, ha a serkék valamilyen fizikai úton is eltávolításra kerülnek. Az alábbi lehetőségek közül, illetve azok szükség szerinti ötvözetét érdemes választani:

  • sűrű fogú fésű, amelyet a tetűirtó szerekhez csomagolnak (inkább az elhalt serkékkel boldogul)
  • elektromos tetűfésű
  • hajsütővas, hajvasaló
  • kézzel – körömmel, csipesszel való lehúzás
  • fiúknál gyakran a kopaszra nyírás a „legegyszerűbb”

 

A legjobb a napsütés, de ha nem megoldható, akkor megfelelően megvilágított helyiség legyen, ahol a szülő nekiül a petéket kihúzni. Ha szükséges, használjanak nagyítót, vagy kérjenek meg olyan családtagot, aki jól lát. A korpától úgy lehet megkülönböztetni a serkét, hogy valóban körömmel kell belekapaszkodni és lehúzni. A korpát akár le is lehet fújni a hajról. Arra fel kell készülni, hogy nem 1-2 perces műveletről lesz szó, és általában a végére mindenki türelme elfogy. Praktikus lehet ilyenkorra időzíteni a beszélgetéseket, vagy mesével lekötni a gyermek figyelmét.

Az életképes serke egyébként két köröm között összenyomva pattanó hangot ad. Több helyen olvasható, hogy a vegyszeres kezelés után javasolják az ilyen módon való ellenőrzést.

Akkor mondható azonban egy haj megfelelően kezeltnek, ápoltnak és tisztának, ha ténylegesen tetű- és serkementes. Ehhez elengedhetetlen az elhalt peték eltávolítása. Nagyon fontos, hogy a gyermek haja még az után is rendszeresen kerüljön átnézésre otthoni környezetben is, amikor már úgy tűnik, sikerült megszabadulni az élősködőktől. Naponta a szülő szánjon időt rá, vizsgálja át újra és újra a gyermek fejét. A sűrű hajszálak között az apró bogár könnyen megbújik és elbújik. Tapasztalat, hogy időről időre felbukkan 1-2, előző nap még észre nem vett serke.

 

 

A fenti cikkrészlet Az egészségfejlesztés nagykönyve című kiadványban jelent meg.

 

 

Fotó: Photo by Jakub Kriz on Unsplash