A kisgyermek számára új környezethez, a bölcsőde személyi és tárgyi feltételeihez való alkalmazkodás körülbelül és általában egy tíz napig tartó folyamat. Ez a bölcsődei adaptáció. Nem szabad elfelejteni, hogy a folyamat hosszát mindig az adott kisgyermek szükségleteihez kell igazítani!
A bölcsődei adaptáció szakaszai
A családból a bölcsődébe való beszoktatás folyamata három nagyobb szakaszból áll: a beszoktatás előkészítéséből, a beszoktatás megvalósításából és a beszoktatás lezárásából.
Nagyon fontos és jelentőséggel bír a bölcsődei adaptációt megelőző családlátogatás. A kisgyermek ébrenléti idejében, lehetőség szerint akkor, amikor a teljes család otthon tartózkodik. Ilyenkor a kisgyermeknevelő betekintést nyer a család működésébe. Ekkor egyeztetjük a szülővel a beszoktatást. A szülő megkapja írásban is a beszoktatási tervezetet, továbbá lehetőség nyílik a kisgyermeknevelő számára, hogy tájékozódjon a gyermek szükségleteiről, szokásairól, kedvenc játékairól, tevékenységeiről.
Tanácsolható, hogy a szülő tegyen látogatást a kiválasztott intézményben kisgyermekével az adaptációt megelőzően. Szintén jó lehetőség a kapcsolatépítésre, közvetlenül a nevelési év kezdete előtt, a bölcsődébe lépő kisgyermekek szülei számára szervezett találkozó. Ilyenkor kitérhetünk a beszoktatással kapcsolatosan a szülők számára felmerült további kérdések megbeszélésére. Jó lehetőség ez arra is, hogy rögzítsük az intézményben való szülői jelenlét szabályait.
Az első bölcsődei napok
Az első bölcsődei találkozás és a bölcsődébe járás első napjai az az időszak, amikor a kisgyermek megismeri az új környezetet, az új embereket, tereket, eszközöket, szokásokat, hangokat, illatokat, ízeket. Ebben az időszakban a szülő is betekintést nyer a választott intézmény működésébe. A „saját kisgyermeknevelő” és a társ kisgyermeknevelő megismerik a kisgyermeket és a szülőt.
Az információk kölcsönös megosztása ebben az időszakban kulcsfontosságú, ahogy jelentőséggel bír a bölcsődei nevelés teljes időtartama alatt is. A kisgyermeknevelőnek a bölcsődével és a bölcsődei neveléssel összefüggő legfontosabb információkat írásos tájékoztatás formájában is szükséges megosztania a szülővel. Ennek során az intézmény működésére (például az intézmény nyitvatartási rendje, napirend, étkezési idő, tevékenységtípusok, pihenés, programok) és a kisgyermek fejlődésének nyomon követésével és fejlődésének támogatásával kapcsolatos területekre érdemes kitérni. A kisgyermeknevelő megfigyeli és átveszi a szülőtől a kisgyermek gondozási tevékenységeit. Így például a bölcsődében először a szülő teszi tisztába a gyermeket, a szülő kínálja meg őt étellel.
A bölcsődei beszoktatás első napjaiban a kisgyermekek nem tartózkodnak egy-két óránál tovább a csoportban. Ezen idő alatt a „saját kisgyermeknevelő” elkezdi megismerni a kisgyermeket. Megfigyeli kedvenc játékait, szokásait, a szülő–gyermek kapcsolatot és kommunikációt, s tapasztalatokat gyűjt arról is, hogyan reagál a kisgyermek azokra a kísérletekre, melyek a csoport életének ritmusába való bevonására szolgálnak.
Az adaptáció első napjaiban a szülő aktívabb, és folyamatosan kíséri a kisgyermeket a csoportszobában, az egyéb helyiségekben, az udvaron, és mellette van az étkezés, a tevékenységekbe való bekapcsolódás, a bölcsődei játékok felfedezése során.
Pár nap eltelte után a szülőnek célszerű kényelmes ülőhelyet biztosítani a csoportszobában, amely azt „üzeni” a kisgyermek számára: „Itt vagyok. Ha kedved van, játszhatsz. Itt maradok.” Ez az „üzenet” biztonságérzetet ad a kisgyermeknek, de egyben teret és választási lehetőséget is kínál számára.
A szülővel együttműködve a kisgyermeknevelő fokozatosan válik aktívabbá a kisgyermek segítésében. A szülő még a csoportszobában tartózkodik, de a kisgyermek reakcióira már egyre többször a szülő helyett a kisgyermeknevelő válaszol, a szülő csak „ott van”. Amikor a kisgyermek megbízik „saját kisgyermeknevelőjében”, csak akkor áll készen arra, hogy a szülő jelenléte nélkül a bölcsődében tartózkodjon, természetesen először csak rövid, majd hosszabb ideig.
Az adaptációs szakasz vége
Az adaptáció akkor tekinthető lezártnak, azaz következtethetünk arra, hogy a kisgyermek alkalmazkodott a bölcsődei környezethez, ha többek között:
- lelkesen és érdeklődve érkezik a csoportszobába;
- köszönti „saját kisgyermeknevelőjét” és a társkisgyermeknevelőt;
- tudja, hol vannak személyes tárgyai;
- részt vesz a kisgyermeknevelő és/vagy más kisgyermek által kezdeményezett játékokban;
- reagál a kisgyermeknevelő jelzéseire és szükség esetén segítséget kér tőle;
- sírás nélkül elválik a szülőtől.
S ahogy természetesen a kisgyermek számára sem könnyű az elválás, a szülő számára is ugyanúgy nehézség, feszültséget és szorongást keltő helyzet a gyermeket a bölcsődében hagyni. Tudjuk, hogy rábízni a gyermekünket valakire, akiben ugyan megbízunk, de mégis idegen, nagyon nehéz helyzet a szülő számára.
Az adaptáció tervezéséhez jól alkalmazható „A beszoktatás módszertana; Szocializálódás a családból a bölcsődébe” (2022) szakmai anyagban publikált kéthetes időtartamra tervezett, napi bontást tartalmazó folyamatminta. A beszoktatást azonban mindig az adott kisgyermek reakciója határozza meg. A mozzanatok időbeliségét mindig az egyes gyermekhez szükséges igazítani. A kisgyermeknevelő professzionalizmusán múlik, az ő szakmai autonómiája és egyben felelőssége, hogy az adott kereteken belül mennyire egyénre szabottan, milyen rugalmasan tud illeszkedni a beszoktatás a kisgyermek szükségleteihez, igényeihez.
A beszoktatás folyamatáról és annak lezárásáról a kisgyermeknevelő írásbeli feljegyzést (dokumentációt) készít. A szülővel való egyéni megbeszélés keretében szóban is összegezheti az eredményeket.
Írta: Golyán Szilvia, megjelent a Kisgyermeknevelők szakmai-módszertani tudástára című sorozatunkban
