Az SNI gyerekek integrációja kapcsán szót kell ejteni azokról a feltételekről, amelyek nélkül az elvek csak elvek maradnak, és a megvalósítás nem lesz sikeres és hatékony.
A feltételek közé tartozik az, hogy megállapítsa a szakember az érintett kisgyerekről, illetve állapotáról az integrációra való alkalmasságát. Itt nemcsak arról van szó, hogy a sérülés foka lehetővé teszi-e a beilleszkedését, hanem arról is, hogy tud-e fejlődni, hogy személyisége segíti-e a közösséget tolerancia kibontakozására (például hagyja-e, hogy segítsenek neki a többiek), hogy vannak-e olyan részképességei, amelyek a többiekkel együtt változnak, alakulnak, fejlődnek.
Feltételnek tekinthetjük azt is, hogy a gyerekközösségre tudunk-e (elsősorban példával) úgy hatni, hogy ne a sajnálat, hanem a tényleges elfogadás és az igény szerinti segítségadás legyen a döntő. A gyermekek előkészítése, és nem a helyzet dramatizálása az első állomás. A többi lépés a kortársakkal történő együttműködésen alapszik, amely elsősorban a játékban és később a tanulásban nyilvánul meg.
Természetesen a szülők előkészítése is lényeges tényező, és itt hangsúlyozni kell, hogy az érintett gyerekek szüleire és a többiekére is vonatkozik a felkészülés, lehetőség szerint együtt, egy időben. A nyílt kommunikáció vezethet csak eredményre, esetenként külső szakember bevonása is segíthet.
A szülők megküzdési (coping) és feldolgozási folyamata elképzelhetetlenül nehéz, és egy életen át tart. A szembesülés a tényekkel, a helyzet „megemésztése” nem jelenti azt, hogy a családok elfogadják az elfogadhatatlant, és keresik a megoldást. A folyamat ennél sokkal összetettebb és árnyaltabb. Van, aki azzal hárít, hogy nem veszi jó néven, ha az óvodapedagógus a gyermekével külön is foglalkozik, mert ez számukra a másság felerősítését jelzi. Mások nem viszik el időben a gyereket vizsgálatra, szűrésre, nem biztosítják a szakfejlesztést, hiszen hárítanak. Van, aki fél a szembenézéstől, van, aki családtagjai támogatását nem élvezi, stb. Sok-sok élethelyzet adódik, amiben csak kellő empátiával tudunk részt venni. A pedagógusnak is szembe kell néznie azzal a tényezővel, amivel a szülőknek is (és amellyel szinte nem lehet szembenézni), hogy a baj nem múlik el, sőt az olló inkább nyílik, a problémahalmaz nő és fokozódik. A családok éppen a gyermekük miatt – akiért minden áldozatot meghoznak – válnak a társadalomban kisebbséggé, számos lehetőségből és élményből kiszorulva.[1] (Bakonyi, 2010.) Itt csak emlékeztetőül megjegyzendő, hogy mind a személyi, mind az eszközbeli és egyéb feltételek biztosítása elengedhetetlen.
Hátrányos helyzetű kisgyermek a családban és az óvodában
A szociális okokból történő vagy etnikai kisebbséghez tartozás miatti integráció elvei hasonlók, mint az SNI gyerekekkel történő bánásmódé, hiszen azok szintén az inklúzió mentén valósulnak meg. Természetesen a gyakorlati megoldások más „fogásokat” követelnek. Az erre való felkészülés szintén komoly tanulással és többletenergiával jár. Léteznek olyan intézmények, ahol csak egyes csoportokban vannak kisebbséghez tartozó gyerekek, más esetben szinte az egész intézményben jelen van valamely kisebbség, mintegy az adott helyzetben többséget alkotva. Ennek kapcsán Magyarországon főként a cigány gyerekek különneveléséről beszélhetünk. [2] (L. Ritoók, 2017.)
A hátrányos helyzetű gyerekek fogadásakor a felkészülés sajátos tennivalókkal jár. A családok felkeresésén, a velük való együttműködésen van a hangsúly, egyes esetekben pedig a kultúrák megismerésén is. A családok szokásainak megismerése nem jelent feltétlenül azonosulást, de a megértést segíti. Enélkül nem várható el az, hogy a „mássággal” élő családokban is megtalálja az óvodapedagógus azt, amelyben megerősítést adhat a szülőknek, és amely alapját képezheti az elvárásoknak is.[3] (Bakonyi, 2010)
Az egyéb nemzetiségi, nyelvi, vallási kisebbségek integrációja is azon múlik, hogy hiszünk-e abban: illeszkedni szükséges egymáshoz, a sajátosságok megtartása mellett.
Minden szituációban jelentős a külső szakemberekkel történő folyamatos együttműködés, szóba kerülhet a gyerekorvos, védőnő, családsegítő, gyermekjóléti szolgálat, szociális munkás, pszichológus, szakértői bizottság, nevelési tanácsadó stb. igénybevétele. Különösen hatékony lehet a nevelőmunka, ha van a településen Biztos Kezdet Gyerekház, ha a kisgyermekek – többnyire az anyákkal – már felkészültebbek egyfajta közösségi életre.
A település és az óvoda egymáshoz igazodása, a közös programok szervezése, a jelenlét a település életében, mind-mind a valós, tényleges, társadalmi integrációt segíti, melynek egyik vetülete a gyermek és családjának óvodai integrációja. (Az európai uniós programok egy része is éppen a lakókörnyezet és az óvoda, iskola együttműködésére épít.)
Írta: Dr. Bakonyi Anna, megjelent az Irány a suli! című új sorozatunkban
[1] Bakonyi Anna (2010): Inklúzió, integráció, differenciálás. In: Fejlődés és fejlesztés az óvodában. Raabe Klett Kft., Budapest
[2] L. Ritoók Nóra (2017): Láthatatlan Magyarország. Tea Kiadó
[3] Bakonyi Anna (2010) i. m.
