A 3–6 éves korosztály plasztikai ábrázolóképességének fejlesztése kiemelt jelentőségű. A spontán rajzfejlődés 12 éves korban, a plasztikai ábrázolóképesség spontán fejlődése azonban már 8 éves korban lezárul.
Ezért nagyrészt az óvónőkre hárul a feladat,hogy kellő mértékben foglalkozzanak a plasztikai ábrázolóképesség, a téralakítás fejlesztésével.
A megfelelően kialakult forma- és térérzék segíti a gyermeket a térben való tájékozódásban.
Fejlődik
- képi gondolkodásmódja,
- funkcionális képzelőereje,
- esztétikai érzékenysége,
- kéz- és szemkoordinációja,
- kezének finommotorikája.
Önfegyelemre és kitartásra nevel, hiszen az adott, fejlesztést szolgáló feladat megvalósítása folyamatos alkotótevékenységet jelent. Ezekre a képességekre nagy szüksége lesz a gyermeknek az iskolában és az élet szinte minden területén is.
A plasztikai ábrázolóképesség fejlődése párhuzamos a 2–6 évesek rajzfejlődési modelljével. Ez nagyban megkönnyíti a gyerekek szintfelmérését.
A plasztikai alakítóképesség fejlődése – akárcsak a rajzfejlődés –nem lineáris. A kisgyermekek differenciáltan, nem azonos ütemben fejlődnek, érik el az adott életkornak megfelelő szintet. Ezt a folyamatot nem szabad sürgetni, nem kell „tanítani” a kisgyereket.
A készségszintű anyag- és eszközhasználathoz meg kell mutatni, hogyan kell használni a nyomhagyó eszközöket, a mintázófákat, sodrófát, lapítólécet. Ezen ismeretek birtokában magabiztosabban, tudatosabban alkotnak a gyerekek.
Meg kell ismerkedniük a különféle anyagtípusokkal (homok, agyag, por, sár, tészta stb.), és szerencsés, ha ismerik a megfigyelés módszereit is. A tudatos megfigyelés birtokában jobban tudnak formákat, alakzatokat alkotásukban megjeleníteni.
Feladatötletek óvodáskorú gyerekek plasztikai formaalakító képességének fejlesztésére
Lényeges, hogy minden technikát mutassunk be a gyerekeknek, próbálkozásaikat ne korlátozzuk.
Szinte valamennyi technika fejleszti
- a finommotorikát,
- a kéz-szem koordinációt, és
- elősegíti a kéztőcsontosodást, a helyes ceruzafogás fiziológiai
feltételét.
Az alábbi technikákat gyakoroltassuk a gyerekekkel:
Gömbölyítés: két tenyerünk között körkörös mozgatással. forgassuk. Fejleszti a finommotorikát, percepciót.
Sodrás: az asztalra helyezett agyagdarabot nyújtott tenyérrel hengerítjük az asztalon. Mutatós cserépgyöngyöket, játékfigurákat készíthetünk egészen kicsi kortól. Matematikai feladatnak sem utolsó a gyöngyök méret, szín, forma szerinti rendezése.
Szétnyomkodás: az agyaggolyóba hüvelykujjunkkal üreget nyomunk, majd lassú, körkörös mozgással vékonyítjuk és emeljük az edény falát, marokedényt készítünk.
Kicsípés: hüvelyk- és mutatóujjunkkal végezzük (például orr, haj stb.).
Kihúzás: három ujjunkkal húzzuk ki a tömbből (például kar, láb kialakításánál)
Lapítás: tenyérrel ütögethetjük egyenletes vastagságúra a képlékeny anyagot. Egyenletesebb a vastagság, ha sodrófát végighengerítünk a felületen, esetleg lécek között vagy keretben.
Dombormű készítése: az agyaglapra csipkedéssel, rátéttel felületi kiemelkedéseket hozunk létre.
Lenyomatok készítése: az agyaglapba különféle terméseket, tárgyakat nyomkodunk, majd száradás közben, égetés előtt eltávolítjuk.
(Forrás: Fejlődés és fejlesztés az óvodában)
[product id=17166]
